Kedves barátaim!
Elköltöztem!
http://66thdeadend.wordpress.com/
Itt érhető el a blogom január óta.
A költözés oka technikai: a blog.hu nem támogatja az olyan programokat (wbloggar vagy MsOffice), amivel egyszerűen és gyorsan lehet posztokat írni és publikálni.
A mai matek piszok jó volt. Annyira szép tud lenni időnként.
Az elején általános okítás stb. A jó öreg diff. egyenletek jöttek megint elő. Du egy docens tartotta aki, behozta konkrétan azt a problémát amivel ők foglalkoznak a laborban:
Hogy dönti el a sejt, hogy éljen, vagy öngyilkos legyen? (apoptózis: a sejt megöli önmagát egy külső jel hatására; pl. rák esetén fontos)
Egy külső szignál az öngyilkos folyamat elindítója. Ennek azonban egy koncentrációja van, ami egy folytonos skálán mozog. A sejtnek viszont dönteni kell, élet vagy halál; nincs olyan, hogy kicsit halál meg majdnem-élet.
A szignál egy kaszkád-folyamatot indít el. (=vízesés szerű reakciósor, ahol egyik lépés a másikat indítja el) A kaszkádban van egy önmagát erősítő lépés (C3-aktiváció), ami megváltoztatja az egész rendszer dinamikáját. Egész pontosan kettős stabilitásúvá (két stabilis egyensúlyi pont) teszi a rendszert. Ez azt jelenti, hogy a rendszer két végkimenetelbe tarthat: az egyik az élet a másik a halál. Baromi jó érzés volt mindezt egyenletekkel belátni, pontosan megérteni melyik paraméter döntő, melyik lényegtelen, mi történik, ha megszűnik a jel, stb. Menő dolog ennyire absztraktan nyakon csípni egy problémát, függvényeket rajzolni, egyensúlyt keresni és a végén megérteni: hogyan is dönt a sejt.
Nos a konyha kapcsolási rajzát akár Jürgen rajzolta akár Hans, eléggé elbúrta. A dupla konnektor ugyanis csak akkor kap áramot, ha az ember fel kapcsolja a ventillátort és főzőlap feletti lámpát. Így aztán csak akkor lehet teátfőzni, ha közben szagelszívok (és világítok).
Nos utóbb kiderült: nem tervezte senki. A szomszéd srác faterja jött egy kicsit buherálni. Sikerült.
Végül is meg lehet szokni....
Csináltam egy kis összehasonlítást az egészségügy helyzetéről Mo.-n és a világban. Nevezetesen: mennyit költünk és mennyit élünk. Csak, hogy ne felejtsük el a témát: sokba lenne…
Eredmény röviden: Tényleg Európa egyik legpazarlóbb EÜ rendszere a miénk, nagyon nem éri el a célját és nem kerül lényegesen kevesebbe, mint más országok EÜ rendszere. Ez mindazonáltal nem érv az egészségügyi privatizáció mellett, mivel Olaszország és Spanyolország adóból finanszírozott állami EÜ rendszerei Európa leghatékonyabbjai: közepes kiadások mellett nagyon magas várható élettartam. Görögországot sajna nem jelöltem a grafikonokon, de abból látszana, h nem csak a „napfényfaktor ” számít ennyit. Ne felejtsük azt se, hogy a várható élettartam, nem az egyetlen globális mérőszám az EÜ rendszerek működésére, fordítva pedig: a várható élettartam nem csak az EÜ ellátás függvénye.
A csatolt dokumentum/grafikonok:
A pontok az egyes országokat jelölik, a pontok mérete az egy főre jutó GDP-t jelenti (jobb alsó sarok). A Grafikonon európai (narancs),amerikai (sárga), távol- és közel-keleti országok (piros ill. zöld)láthatóak.
1. 1. Ábra: A várható élettartam és az egy főre jutó egészségügyi kiadások egy főre lebontva dollárban.
A kiadások lineáris skálán vannak megadva. A világ országainak eloszlásáról ad egy átfogó képet. Az látszik, hogy az egészségre kiadott forintok relatív egyre kevesebb eredménnyel járnak , ezért az országok nem egy egyenes mentén sorakoznak, hanem ettől lefelé hajló görbe mentén.
2. 2. Ábra: A várható élettartam és az egészségügyi kiadások egy főre lebontva dollárban.
A fenti ábra Európára és néhány érdekesebb országra szűkítve. Az itt már nem, csak az előző ábrán látható narancs pont Luxemburg. Görögország Dánia felett balra lenne kissé (rossz eredmény, de a dánokénál jobb).
3. 3. Ábra: A várható élettartam és az egészségügyi kiadások egy főre lebontva dollárban log skálán.
Itt az EÜ hatékonyságát a pirossal jelölt tengelytől való távolság mutatja meg. Elgondolkodtató a Magyarország-Szlovákia-Csehország-Korea tengely, ami azt mutatja meg, hogy közel ugyanannyi (skála!) pénzből, meddig lehet élni; illetve tengelytől való távolságot, ami pedig azt, hogy Európában az egyik, az EU-ban pedig a mienk a „legértelmetlenebb” Egészségügy: adott pénzzel a legkevesebb eredmény. Spanyolország és Olaszország érik el Európa legjobb eredményét, a két államban eltérő, de döntően állami EÜ finanszírozási modell van. Ennek nem jártam komolyabban utána.
Ismétlem, azért vigyázzunk a mérőszámokkal.
4. 4. Ábra: A várható élettartam és az egészségügyi kiadások a GDP %-ban.
Azaz, mennyire „erőltetik” meg magukat az egyes országok az egészségért és mennyire érnek célt vele.
Egy másik gyakran használt (mert objektív és könnyen mérhető) szám a csecsemőhalandóság. Nagyjából hasonló képet/eloszlást mutat.
Egy ilyen egyszerű bemutatót sose láttunk persze politikusoktól, mivel így könnyen tudnak a levegőbe dumálni. Maszop azt mondja X, Fityisz azt mondja Y. Senki se tudja leellenőrizni, mindenki annak hisz, aki neki eddig is szimpatikus volt. …és megideologizálja a konyhában, hogy miért is ez az igazi igazság. Természetesen utánajárás nélkül. Szintén szomorú, hogy újságírók (vagy médiumok) sincsenek, akik komoly (a fentinél elvárhatóan komolyabb) elemzéseket (közérthető formában) tálalnának. Pedig ez első körben az állam, ha ez nem teszi meg, akkor pedig a szabad sajtó feladata lenne. Ennek egyikőjük sem tesz eleget. Ne kenjük el a felelősséget egy szokásos magyar nyavalygással, h mások közül ki mit csinál rosszul. Ne felejtsük el, ha sem az első, sem a második nem tesz eleget annak, hogy döntésképesen tájékozottak legyünk, harmadik körben nekünk magunknak kell utánajárni. Ez az internet korában nem is olyan nehéz. Persze csak amennyiben felelős demokratának érrezük magunkat. Nem véletlen nincs politikus és újságíró, aki színvonalas tájékoztatást adna: nincs rá igényünk. Nem tartjuk a fejünkben, hogy mi lenne a (az egyébként tényleg terhes) dolgunk egy demokráciában. Az általam ismert demokráciák jó részében az emberek számára a szabadság, pontosabban a szabad választás (nem a négyévenkéntire gondolok) abban merül ki, hogy választunk az egészséges és az olcsó élelmiszer között, társasági körök közül és egyéb személyes szintű válaszok közül.
Ennek azonban nem feltétlenül kell így lennie. Az országban, ahol a napjaimat tengetem, társadalmi kérdésekről hoznak létre állami pénzből weboldalakat, fórumokat és megpróbálják összegyűjteni a vitatéma mindkét oldalán lévő érveket, ill keretet biztosítani a vitának. Az írott médiumok szintén jobb állapotnak örvendenek. Ez persze megint nem valakin múlik odafönt, hanem az embereken odalent, akik elvárják, hogy belelássanak dolgokba. Gondolom persze azért itt is a Blikk helyi megfelelője a legolvasottabb újság.
A csatolt grafikonokat én készítettem WHO és OECD ill. egyéb adatokból egy baromi jó kis progival:
http://www.gapminder.org/desktop/
A videó 4p.
LINKEK:
Grafikon
A Matyóföld Szlovákia Csehország Korea tengelyt ajánlanám figyelmetekbe: ugyanannyi pénzből meddig lehet élni?
Ill. Olaszországot (csak a 2. linken) és Spanyolországot, mint az EU leghatékonyabb EÜ rendszereit: közepes kiadások mellett nagyon soká élnek.
Na ebbe persze a nap is belejátszik és a két adat csak bizonyos részben függ össze: az élethossz nem csak az EÜ rendszeren múlik.
LINKEK:
színes:
http://en.wikipedia.org/wiki/Health_care_compared#Cross-country_comparisons
jobb:
http://www.petersoninstitute.org/images/fig-kirkegaard20090310-1.gif
részletes:
http://www.oecd.org/document/16/0,3343,en_2649_33929_2085200_1_1_1_1,00.html
Download this Excel file
korrupció:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/88/World_Map_Index_of_perception_of_corruption_2009.svg/2000px-World_Map_Index_of_perception_of_corruption_2009.svg.png
Mivel Mo, Sp, állami, It részben állami Eü rendszert tart fent.
taljánföld:
http://en.wikipedia.org/wiki/Healthcare_in_Italy#National_Health_Service
spanyolország:
http://heapol.oxfordjournals.org/search?submit=yes&fulltext=spanish&x=0&y=0#
Abstract:
This article summarizes the organization, financing, and delivery of health care services in Spain, and discusses
the elements that made it possible to maintain high levels of health among the population, while
spending comparatively fewer resources on the health care system than most industrialized countries.
The case of Spain is of particular interest for newly industrialized countries, because of the fast evolution
that it has undergone in recent years. Considered, by United Nations’ economic standards, a developing
country until 1964, Spain became in a few years the fastest growing economy in the world after Japan. By
the early 1970s the infant mortality rate was already lower than in Britain or the United States.
Állati fáradt vagyok esténként, így a blog írása sem lesz zökkenőmentes. Elkezdődött a suli.
Értesületleneknek: Az előadások múlt héten, a gyakorlatok ezen a héten kezdődtek. Nekünk rendszerbiológusoknak a következőképpen néz ki: H-K szeminárium, Sze-Cs előadás reggel 8-10-ig. Elég jó. A cím: Frontiers in Biosciences, a téma: molekulárisszintű vegyes. Eddig baromi jó. Végre volt egy rendes epigenetikai összefoglaló órám, ahol rendesen tisztába tették a dolgokat. Egy másikon mikroszkóp-videófelvételen végignézni, egy motorfehérje vándorlását a mikrotubuluson. Egyébként annak kapcsán, hogy hogyan derült fény egy "sebességváltós" motorfehérje működésére a sejtosztódásban. 10-től In Silico methods in Biochemistry van, ez nagyjából egy bevezetés a rendszerbiológiába, pontosabban a modellezésbe-órának fordítható. 6-an vagyunk és este 6ig tart. Én 5kor fel szoktam adni, addigra már reménytelen állapotba kerülök. Utána lesz még német. Heti 2x. A melóval az helyzet, hogy egy helyem már tuti van egy HIV laborban, de most kivárok egy jobb lehetőséget. Csütörtökön kapok választ. A HIV labor, egyébként tök véletlenül (van 15-20) pont az, akivel az otthoni témavezetőm együtt kutatott.
Egyéb téren minden okés. Megjött pl a lakótársam Christoph. Egész szeptemberben nyoma sem volt, majd októberben, minthogy nem volt nehéz: nyomtalanul megjelent. Állati jófej. Kicsit amerikai igazából. Mindehhez lelkes naivitással áll hozzá és elég kommunikatív. Ja és szereti a WC-papírt. Mikor megjött, megbeszéltük, hogy hogyan fogjuk használni/vásárolni/etc a cuccokat. Miután szemrevételezte, hogy csak két bontott 8-as pakk wc papír van háznál, első dologként jegyezte meg, h vesz még egy csomaggal, mert az mindig jó, ha van sok WC papír. lol. ps.: Egyébként WC papírt végül nem vett, helyette vett viszont 8 csomag zabpelyhet. Úgy látszik zabapehelyből is jó, ha sok van.
kb 3'40 szer 2'10-es. Átlagosan. Gondolom én.
Te?
Ma ünnepi vacsorát celebráltam (nem pedig cerebráltam, mint tette Hannibál).
Mivel (kamuzik) ma 20 fok van (nem kamuzik) és mivel (kamuzik) ma 53 éve vette fel az emberiség először a kapcsolatot földönkívüli objektummal*'* (nem kamuzik), ma ünnepi, sőt mediterrán vacsit ettem. Tartozékok vörösbor(by Gyulus, many thx), saláta (provided by Lidl Stiftung), Török kenyér (törökök) és Oliva olaj (barátaik, a görögök). Beláthatjuk New Age van, fuzionálni kell, sőt muszáj.*
Igazából baromira nem érdekel mi történt ma, csak akartam egy jót enni, mivel tegnaptól* 36 órás pasta-kúrán voltam és kicsit elegem volt a CH2O jellegű kajákból.
Most eligazítás van az egyetemen 3 napon át. Szép lenne az egészet egyazegybe kihagyni, de hnap be kell menjek asszem.
A suli okt. 13 kezdődik, de akkor nagyon. Minden nap reggel 8-tól este 6-ig leszek (nincsenek ám lyukasórák), kiv. H és Sz amikor este 8 ig. Remekül hangzik ugye? Amúgy má’ lassan sok lesz a matyókból, csak a szinten 3 an vagyunk és a szomszédságban lakik még 3. Német lakótársam továbbra sem ad életjelt magáról. Csak a vekkere csörög minden reggel 7:30 kor zárt ajtaja mögött. Ha az enyémet is becsukom, akkor nem hallom.
Arra gondoltam esetleg meghalt. Mindegy, egyelőre még nem büdös, ugyh hagyom békiben.
Internacionál.
A nyelvi csoportból - minthogy vége lett - a következő érdemes figurákat említeném:
Anders. de tényleg. Dán és szeret sportolni. Ha meggyógyultam befűzöm egy jó 40es bicótúrára. Múlt (Régmúlt) hétvégén letekert Konstanzba csajozni.
Ti. barátnője ott erasmusol.
Alex. Amcsi irodalmár besonders jófej ugyanakkor elég visszahúzódó.
Clara. Absztinens, ugyh inkább hagyjuk. Egyébként nem lenne semmi gond vele.
Martin. Fél-francia jogász, baromi értelmesnek tűnik amúgy csak semmi közös hullámhossz nincs (nem a jog miatt).
Diogo: Brazil jogász srác, na ő egy kicsit már túl visszahúzódó. Amúgy bírom.
A többit hagyjuk máskorra, megyek aludni.
*és mondá az objektum: bip-bip-bip
*és vala az objektum neve: szputnyik
* indoklás nincs.
* (boltok zárva, szombat du érkeztem ń*-ból, üres hűtő)
*españa
Könnyű nekem a tanárnénire koncentrálni, nem csak mivel háttal ülök az ablaknak, hanem mert a lelátó másik felén nincs mit nézni. De nem is ajánlott.
Velem szemben ül Elvira. Igen, az összes vonatos asszociáció helyes, ám a "Mozdonyarcú Mari"-díj első helyezettje mégsem ő, hanem Anna. Anna orosz. De ez, úgy látszik még önmagában nem elég hendikep. Anna (legalább kettőnk sajnálatára) pont úgy néz ki mint a 424-es gőzmozdony és a Bzmot motorvonat szerelemgyereke, azzal a kitétellel, hogy szép piros színét (haj és arcbőr; egyenletesen) az utóbbitól örökölte. Ezzel ki is fújt a szebbik nem az átellenben.
A spanyol kultúrára úgy látszik nagy hatást gyakoroltak a holywoodi vietnami háborús filmek. Aki már látott ilyet az tudja/várja, hogy (a filmben) eljön/eljöjjön az a pillanat amikor Johnatan/Elias/etc megsebesül, nagyot hörög, nyög, majd hörög, (közben golyózápor) előveszi távbeszélőt és beleüvölti: "Hol késik az a kib***** légicsapás??? Az egész dzsungel ****** vietkongokkal van tele. Légicsapást!!! Hörrrr!" - és biztos ami biztos, nyomatékosításként: "Hörrr"
Nos ilyet itt bármikor lehet kérni a konyhából is. Ha főzés közben eszedbe jutna, hogy baj van.
Legalábbis mindenhol kint van a "Bomberos" felirat egy rövid telefonszámmal.
Szóval szóljatok bátran, ha úgy érzitek bajban vagytok: betelefonálok, aztán minden el lesz intézve.
Megérkezésem estéjén amúgy épp san fermin csiki (kicsi fiesta) volt. Kénytelen voltam elveim ellenére mintegy liter vébékát letolni, ugyanis a bor amit vettünk penészes dugóval volt ellátva. Utána meg az anyagi megfontolások döntöttek. Azért ne kövessétek a példámat, én is szégyellem, közben Belgát zsolozsmázom:
"15 fölött kólát a borba,
nem nyomat senki,
maximum az orrba."
Az előző napokban voltunk különböző baszk falvakban, ahol meg nem értett apukám barátokra lelne. Otthon csak Tibor szomszéd osztja furcsa gondolatát, miszerint szabadidőnkben nincs is jobb három órácska favágásnál. Itt ugyanis ez a hobbi annyira elterjedt, hogy a falunapokon elmaradhatatlan versenyszám a favágás. Egyszál fejszével kell kettékapni kb félméter vastag rönköket, lehetőleg a konkurens párosnál gyorsabban. Na nem aprózzák el a srácok, a cél nem egy, hanem 10 db rönk kettéaprítása. Külön szépsége a dolognak, hogy az arcok konkrétan maguk alatt vágják a fát: ráállnak a rönkökre, úgy aprítanak.
Elutazásom előtt három napig hagymát ettem fokhagymával.
Ez három veszélyes dolog ellen is jó: Megfázás, vámpírok, nők.
Nem, még nem vagyok Spanyolországban, s már nem is Ománban, de az ablakom előtt papagájok pofáznak, a kereszteződésekben banánpálmák zöldellnek, és a trú arcok a nekkáron windszörföznek. Nos ez mind igaz, nem az amfetamin szülötte. Heidelbergben népes papagáj populáció él és előszeretettel szkvatolják be magukat a kolik szellőzőibe. És tényleg vannak banánpálmák, bár nemtudom mit fognak csinálni velük télen (Mármint nem a rengeteg eladatlan banánnal, hanem kifagyott csonkokkal). És valóban szörföztek a nekkáron, bár olyat se láttam még, hogy folyón szörfözzzenek. Erről van fotó is, majd felteszem vhova. A papagájok elég bizzarrak a kint 18 fokban (ma 24), de mindent megszokik az ember. A pacsirtadal már nem is tetszene.
A hellyel kapcsolatban minden korrekt, leszámítva, hogy nincs normális netem. A tanfolyam is vállalható, időnként egész érdekes is. A kimerítő helyzetelemző írásokat majd megírom; egyszer mañana.
Mondjuk úgy hogy nyertem másfél órát. Ezt ugyan héttizenötkor (vasárnap) még nem szemléltem ilyen pozitívan és konstruktívan; de a tény az volt, hogy a lépcsőházban elvonult az afrikai gyülekezet a az Ouagadougou-i zöldségpiac teljes hangerejével.
Beköszöntött a vizsgaidőszak, ugyh sok időm már nem lesz írogatni. Egy két már nagyjából megírt posztot még felteszek, egyébként bebábozódom.
Best Grüß'es:
á/e
Nem írtam még az egyetemes helyzetről.
Alapvetően az a benyomásom, hogy színvonalában nem igazán jobb az ELTÉnél. Ha nem lenne problémám a nyelvvel, akkor még azt is megkockáztatnám, hogy könnyebb.
A következő órákat vettem fel:
Immun: Ezt eléggé bírom, jó diák, érthető prof, érdekes anyag. Időnként amúgy egy magyar vendég prof tartja, na az rossz. Teljesen el van merülve a klinikai praktikumában, a tüneteket meg hasonló vonatkozásokat részletesen ecseteli, a probléma elméleti oldalát meg 6 mondatban elintézi. Én biztosan nem fogom felvilágosítani, h azért jöttem biológiára és nem orvosira, mert pont a dolgok háttere érdekel és valszeg soha nem fogok betegségeket diagnosztizálni. A kiejtése hát az meg elég vicces, pedig már 30 év itt él.
Genetika: Na ezt nagyon rühellem. Egy sachseni prof tartja. Először azthittem, hogy nem értem amit mond, aztán rájöttem, hogy értem csak olyan fokig unalmas és monoton, hogy minden mondat közepén elalszom.
Humánbio: Ez kb emberi élettan és anatómia, elég alapszinten. Molnár Kinga anatgyakján az egy beugrót nem lehetne 1 pontnál többre megírni vele. Ez viszont speciel jó nekem, mert az otthoniról nem sok jót hallottam [értelmetlen], ez az a szakirány amivel biztos nem megyek tovább, ugyh nem sajnálom, h nem kell megszakadnom bele.
Mikrobi gyakorlat: Na itt tleg elég durván bele ütköztem a nyelvi hiányosságaimban, az elején konkrétan egy mondatot nem értettem. És ez csak lassan javult... A csoport annyira nem szerencsés, mondjuk a párom legalább nem kap idegbajt az értetlenségemtől, amin én megint csak értetlenkedni tudok. Vajon miért nem kap már idegbajt???
Bioinf: Az első fele elég élvezhető stat-os téma volt, most viszont adatbázisok és algoritmusok vannak soron, ezek alapjai híján kicsit egy középhaladó mandarin-kínai tanfolyamra emlékeztet.
Öko: Soha nem gondoltam, hogy az ökológia lehet bármi értelmes tudományág is, az otthoni "lösz gyepek katicabogárfaunája" típusú benyomások után, de hát ez itt piszok jó. Érdekes, átfogó, problémaorientált. Nem ilyen "kutassuk, mert hát ugye milyen érdekes is" hanem az ember és a környezet kölcsönhatását vizsgálja.
A társaság amúgy valahol az "elég szar" és a "nagyon szar" között lebeg. Kedvenc élményem: Hátrafordulok, h kérjek egy tollat a mögöttem ülő lánytól, akinek a balkezénél egy nyitott teli tolltartó hever:
-Ne haragudj, van egy tollad?
-Nincs.
-<az információ akadozó és korlátolt feldolgozása> - Ok, köszi.
Különösen szépnek azt találom, hogy nem is fárasztotta magát, hogy valami mentséget keressen, mint pl: "bocsi, de pont mind kifogyott" vagy "sajna mindegyik illatosított és rózsaszín".
Najó belőle is csak egy van. Alhamdullilah.
A mostani fő társaságom a koliból kerül ki.
Elég jó tárasági élet van, meg a szomszédaim is jó arcok. Mondjuk a konyhával nincs nagy szerencsém. Tele van ilyen antiszoc csajszikkal, akik kijönnek a szobájukból, megkenik a kenyeret majd beviszik megenni. Azért általában köszönnek. Van akiről másfél (!) hónap után tudtam meg, hogy egyáltalán egy konyhában vagyunk.
Pl egy jellemző sztori: eszem heringes pirítosomat (legtipikusabb vacsim), bejön (x), köszön majd hozzáteszi, hogy nem zavar soká, már megy is. Itt kisebb vihar támadt a koponyámon belül, majd kétszeri restart után folytattam a megkezdett falatot. Szerencsére nem mondtam ki amit gondoltam, nevezetesen hogy: "Vazzeg vacsorázom, nem a szakdogát írok!" Majd kissé nyugodtabban két mondatban kifejetettem, hogy szerintem pont az a baj, hogy kevés a társasági élet a konyhában. Erre adott reakciójában megemlítette, hogy most jött a fogorvostól, így -sajnálatosmód- nem tud a beszélgetőpartnerem lenni.
Hát, asszem nem csak emiatt, mondtam 0-ra csavart hangerővel.
Nade itt van Alexij az orosz, aki jófej, csak a szótár az fejében nincs egészen ábécé (vagy akármilyen) rendbe szedve, így aztán olyan 10 szó/perc-es tempóval beszél.
Továbbá itt van Kacha a grúz. Akármilyen hihetetlen egész jól el van az oroszokkal, pedig az első napokban volt egy olyan rossz érzésem, hogy itt egy félig elmosott villa kapcsán bármely pillanatban harmadik ukrán fronttá változhat a mosogató-tűzhely tengely.
Kacha a legjobb arc amúgy. Megbízhatóan mindig mindenben benne van. Maga ugyan nem sok ötlettel áll elő, de tök mindegy, hogy péntek du. hívom egy két órával későbbi koncertre, vagy szerdán fél éjfélkor állítok be egy sörrel, 100%os biztossággal igent mond.
Továbbá van még Jochen, aki "ázsiát tanul", a társaságában rendszeresen megesik, h európaiként egy csekély lélekszámú, halkhangú kissebséghez tartozom.
Múlt csütörtökön egy búcsúvacsira hívott. A tetőteraszra, tehát rossz már nem lehetett - főleg ázsiai fogásokkal spékelve. Na most a társaság az körülbelül olyan volt mint a transzszibériai vasút Irkutszk-Ulan Ude vonalszakaszán: Üzbégek, Oroszok, Kínaiak, Tádzsikok, Kirgizek, Kecskék. A sör német volt. A "vele" együtt négyen voltunk az Urál hegység közelebbi oldaláról.
Asszem egyébként konyhát fogok váltani.
Elég hirtelen ért cselekvessé a gondolat: Szerda este Kravmaga után felmentem a vacsizni, de mivel megint tök üres volt a konyha úgy döntöttem a "lépek egy szintet".
A 3.on nagyban forgatták az ördög bibliáját és örültek, h beugrottam.
A mostani konyhámból csak két dolog hiányzik: a hangulat és az emberek...
A német csoport:
A márciusi intenzívkursz tagjain adják a második kört, sokan kikoptak, de van egy pár használható arc. Hectorral a mexikóival vagyok a legjobban, vele hetente egyszer-kétszer legalább találkozunk. Rajta keresztül féllábbal bekerültem az ő baráti körébe is (Julia, Karo + változó arcok), ott is vannak jó fej népek. Ebben a társaságban azt bírom, h egyrészt kaphatóak, ha van vmi ötletem, másrészt nekik is mindig van vmi tervük. Meg Julianak marha nagy szövegei vannak.
Van még két kedves Dänin akik időnként nagyon aranyosan vacsit főznek. Fontos Németországi tapasztalataim között tartom számon, hogy úgylátszik az 54.szélességi fok felett az emberek nem képesek olyat főzni, amire rá lehet paszírozni a "finom" jelzőt.
Orgonakoncert D-moll toccata-val, esővel.
Az eddigi legjobb buli a koliudvaron balkánbeats-el.
Két dán CouchSurfer a padlómon.
Stoppolás Drezdába, Zwinger és törökpizza.
Altesmuseum, aholis beszarik a biciklizáram.
(A bicikli azóta is ott várja, hogy ellopjam.)
Himmel über Berlin, Triumph des Willens.
Ázsiai session a tetőteraszon Jochen jóvoltából.
Fúvós koncert a Kurfürstendammon.
Grüne Jugend party Loveliteban - scheiße elektróval.
Majdnem előadás az ITB-ben.
Az Emigrantski Ragamuffinra meg jól nem jutottunk el.
Nem írtam még a társasági életről:
Igazából 3 társaságban mozgok, ím az első kör:
A schönhauserallés arcok:
Az első hónapban egy afféle "housing project"-ben laktam, itt azért elég intenzíven együtt voltunk. Úgy kb. napi 23 órát egy légtérben. Jó élmény volt, mindenképpen megérte ilyen helyen is lakni, bár itt a blogon nem lesz erőm kifejteni részletesebben, hogy látom ezt az "életmódot". Az alaptársaság az alábbiakból áll(t):
Lucian, román életművész, asszem igazából ő az egész kigondolója. Csak azt nem tudom miből él.
Daan a belga programozó, szabad idejében világutazó.
Tau, Daan barátnője Barcelonából. Moszkvában találkoztak. Daan ment Kijevbe, Tau Vlagyivosztokba. Hogy hogy jöttek össze, azt nemtom, mert mind a kettő eljutott a célállomására.
Chris a viking identitástudatú dán. Vele vettem fel kapcsolatot neten a legelején és ő ajánlotta fel, hogy -akár- lakjak velük. Jó arc, lehet vele marháskodni.
Elodie és Jill: Két fura francia csajszi, rengeteg házi munkát végeztek, felelősségtudatuk elég komolyan volt a társaság iránt. A végére elég jóban lettem velük.
Clayton: Kanadai srác, vele jövök ki legjobban, nagyon őszinte. Jövőhéten vele fogok Hamburgba és Brémába stoppolni.
Ula aos Polen, ő is erasmussal jött ki, kb két nappal előttem jött a helyre. Azóta is ott lakik amúgy. Borzasztó csúnya hangja volt szegénynek.
Vicky az egyszem német, ő az első 3 hétben el volt utazva (sok szerettel minden nyelvtan tanárnak), így annyira nem ismertem meg, meg kicsit zárkózott is szerintem.
Amúgy egyikőjükkel sem volt problámám, elég jó volt látni, hogy egy közösség mennyi különbözőséget és terhet ki nem bír.
Visszaszoktam járni meglátogatni őket, de a folyamatos vendégáramlás azért eléggé akadályozza, hogy azokkal beszélgessek akiket nem először és utoljára látok életemben.
Ez amúgy már akkor is probléma volt amikor ott laktam.
Jó ritmusban sikerült elpedálozni a Futár EB (http://www.ecmc2009.com/) előbulijáról, egész pontosan mikor ráléptem a jobb pedálra, már kicsit bántotta a szemem a második rohamkocsi fényszórója...
Ma este Zé indítványára kinéztem a mauerparkba, ahol sörkert helyett egy tábortüzet találtam. Ami még meglepőbb volt, hogy a népek (futárok) kb 2/3a magyar volt. Annyira nem fogott meg a társaság, bár tény, hogy nem szenteltem elég sört a témára. Meg időt se. Legalább angolos távozásom tökéletesen volt időzítve.
Múlt héten elmentünk Hectorral a Rauchhausba, mivel rég dumáltunk már, ill mert performansz feszt és plakátkiállítás volt. Az Unterwegsbierre természetesen már az Ubahnon rázendítettünk, de el is kellet*. *lásd következő mondat. Az első két performansz vmi penetánsan szar volt. Először egy nő aludt a szintin. Konkrétan. Időnként pozíciót váltott. Mondjuk meglehetett szokni a zajt. Másodikra egy halál amatőr duó énekelt-zenélt, de ez legalább nem volt kifejezetten zavaró. Mindegy mondtam- legalább dumálunk egyet és valahol vagyunk. Ezután jött egy 3. Egy 50es nő zongorázott egy kb 40es férfi meg énekelt. De piszok jól mindaketten. Volt egy ilyen darkos beütése a dolognak, meg egy kis philip glassos. A fazon időnként amúgy csak mozgott a zenére (táncnak nem mondanám), de ezzel tudott vmit hozzátenni a zenéhez. Ez az első perormansz ami tetszett. 4 sör és némi pálinka után beirányoztam a borsigstraßét, mivel másnap várt a bioinf.
A plakátokat meg egy francia arctól származtak, szintén jó érzékkel voltak megrajzolva. Néhány szóróanyagból csináltam egy dekót a kopár szobaajtóra. A vécéajtóra amúgy meg kitettem egy petricsészét tenyészettel és egy féloldalas biohazard jelet. Christoph értékelte.
Annyi eredménye mondenesetre máris volt külföldi tartózkodáomnak, hogy remek kis szeterotípiákat lehetett tanulni.
Az elsőszámú ilyen (amellyel ezúton le is számolok), hogy mi magyarok azt gondoljuk, hogy műveltek vagyunk, a többiek meg konzumidióta marhák. Különösebben nem tartom magam műveletlennek, de pl Hector a mekszkiáner is tud olyan dolgokat, hogy hmm, hmmm. Kacha a grúz meg valami olyan szintű tudással rendelkezik Magyarországról (pedig semmi kötődése nincs), amilyennel nem hogy Grúziáról (Georgiáról-újabb) nem rendelkezem, de mondjuk Portugáliról sem.
Kettő:
Azon persze nem lepődtem meg, hogy az angolok állandóan a franciákkal viccelődnek (alant), de a itt is hallottam már a sommás "Ach, Land der Bauern" -t ...;)
na és a vicc (közepesen angol, kevéssé kreatív) :
-What's the difference between a toast n a frenchman?
-???
-You can make soldiers from a toast, but never from a frenchman.
-hahaha. ha.
/Annyit tudni kell hozzá, hogy a kenyérkockákat (ill. csíkokat) Angliában is katonának nevezik/
És majd megfeledkeztem népművelői hivatástudatomról, vágjunk hát bele, Lektion 1.:
die Genickstarre -n : a nyakszirtmerevedés
Ennyi elég is lesz mára.
Úgy látszik ez a duplázás a műfajom. Ma kétszer voltam a filharmóniában.
Délután szoktam volt "lunchkonzert"-re járogatni, ami egy rövid ingyenes kamara-konc, tegnap fél éjfélkor meg kaptam (akkor még csak theoretisch) egy jegyet az esti koncertre.
A Beethoven zongoraverseny se volt gyenge, de ennek az orosz arcnak a 11.szimfóniáján majdnem ottmaradtam. ******** első hallásra. Pedig nem vártam sok jót. 1905 becenévvel drámai, de nem olcsó. A zenekar meg annyira együtt mozgott, mint egy papucsállatka lüktetőűröcskéje.
Nem térek ki megint a filharmónia (épület) belsőjére, de, mint említettem volt.
1. Modern építészet.
Berlinben hihetetlen színvonalas modern épületek vannak. Ami miatt különösen sokra tartom a város új építészetét, hogy nem ilyen "landmarkokat" építenek egy amúgy tök jellegtelen városba (mint pl Dubai vagy Kuala Lumpur), hanem a legkisebb iroda és lakóházak között is nem egyet megállok bámlázni. Nemcsak a kortárs, hanem a kicsit korábbi épületek is jól sikerültek. Pl a Fernsehturm (na ez egy monument) egy nagy dobása a hatvanaséveknek (nem sok '60-as épület van amit maradandónak mondanék), kicsit ad egy retro-szkifis színt a városnak. Ugyanebből a korból még mondjuk a filharmónia belsője is ütős, kb teljesen szabadon bánnak a térrel, ilyen belsőket újabb épületekben is ritkán látni.
2. Utak, Parkok, Tömegközlekedés
Hihetetlen zöld a hely. Rengeteg nagy (pl mint a liget) park van, amit ki is használnak a berlinerek. Ami igazán meglepő pest után, hogy minden utca marha széles, tele vannak fasorokkal. Pl. a schönhauser allé 30 m széles kb, és nem az egyetlen ilyen. Szerintem egyrészt emiatt marhára élhető (és biciklizhető) a város
BKV itt: A város egyszerűen olyan, hogy két véletlenszerűen kiválasztott pont között a távolság mindig pontosan fél óra. Tényleg.
3. Galériák Kreuzbergben
Bár Prenzlauerberget mondják művésznegyednek, igazán Kreuzberg egy része az ami tele van kis galériákkal (mondjuk egy utcában 10), jó móka végignézegetni őket, jobban is tetszik bizonyos szempontból mint egy nagy múzeum, mert itt tleg mindenhonnan mindenféle darab van. Meg nem olyan "porosak".
4. Szubkult
pl.
Tele van a város foglaltházakkal, majdnem mindben csinálnak is vmit, ami hozzátesz valamit közhöz: Koncert, Szeminárium, Mozi, Demó, Sundaybrunch vagy épp Umsonstladen. Saját magazinuk, közösségi oldaluk van, stb és a többi
Ez még javarészt felfedezetlen terület, bár félév kevés lesz ez már látszik.
5. Szolgáltatások
Menza, múzeum, tömegközlekedés vagy egyház, tök mindegy, minden olyan színvonalasan van "felszolgálva", hogy nincs mit tenni, csak nézni. Pl a Musik in Kirchen ből megtudhatod, h hol lesz ingyér Mendelssohn, diákként pedig a bicódat viheted magaddal metrón és a héven mondjuk Potsdamba. Ja a múzeumok meg csütörtök du-onként ingyenesek.
Ma asszondja németen példamondatnak a kolléga, hogy: "Nekem az a benyomásom, hogy mindig késik az S-Bahn"
Ezen mindeki hangos/félhangos röhögésben tört ki, majd megkérdeztem honnan jött. Jap..
Ja, nem szóltam...
Ma egy kicsit oldódott a "tél" ami pár napja visszajött. Alhamdullillah. Továbbá volt egy Küchenkonferenz, ahol jól megbeszéltük, hogy mindent úgy csinálunk a konyhában ahogy eddig. A megbeszélés eredménye volt továbbá, hogy ettem csokit.
Meg voltam ma kétszer az Alte Nat.galerieben. Ez hosszú lenne és unalmas, mert a képeket nézni kell nem olvasni.
Egészséges hangú IFA gyártmányú biciklimen hasítok az Invalidenstraßén és attól rettegek, hogy mikor mondja fel valamelyik alkatrész a szolgálatot. A bolhapiacon vett fent nevezett roncs 25 bélába fájt, de már sajnálom hogy nem a duplájáért vettem egy másikat. A kormány mintegy 20 centis (tényleg) holtjátékát sikerült felszámolnom, és a féktávolságot is sikerült öt méterre csökkentenem, az első lámpát és a lakatot megszerelnem; a két új külső viszont többe kerülne mint a jószág tenmaga. Felszálláskor egy fél fordulat üresbe (kontránál ugyanez hátra) s már repülök is: heves vágyakozással az otthoni példányra.
Amitől viszont nem félek az a rendőr.
Az ugyanis biztos, hogy egyiküket szponzorálni fogom. Úgy nem lehet biciklizni (élni), hogy büntetnek(!) ha: 1.szondáznak és..., 2.trafipaxolnak és..., 3.a bicikliút baloldalán megyek (na és), 4.lámpám meg csak elöl van ugye...
És még Berlinre mondják, hogy laza...
Itt komolyan veszik a május elsejét, ugyanis már ápr 30. éjjel kezdenek egy jókis demóval (monstráció), rendőrségi összecsapással, bemelegítve a másnapra. Ja meg még ma is volt egy kis levezető.
a máj1 délelőtt meg az-után egy nagy utcafesztivál Kreuzbergben, este meg Kotti (Kottbuser Tor) központal jókis harcmezővé változik. Aki háborús tapasztalatokra vágyik, annak azonban még várnia kell az igazira. A legszebb pankrációk akkor vannak amikor felvonul a szélsőjobb, mert ilyenkor kivétel nélkül van egy ellentüntetés is, ehhez pedig már csak egy csipetnyi rohamrendőr kell, és kész is a...
Nade azért a mostani sem volt gyenge:
Délelőtt az előbb a kolisokkal majd az erasmusokkal lófráltam, estefele pedig a görltzer parkban élveztük a berlini minimálteknó csodáját. Később egy Friedrichschaini kocsmában végződtünk. (közel a Berlini szimplához) Valahogy itt Bében még egyszer nem sikerült eljutnom egy buliba, ahol igazán jó zene lett volna. Ez nem amiatt van, hogy minden elektromos, hanem hogy amikbe belefutottam az mind végtelenül bézik volt zeneileg.
Ma megtettük szokásos körünket a Yorckstraßei Türkischer Markt ra, a heti zöldség és gyümölcs dózist megvenni. Ide mindig a Schönhauserallésokkal (ahol a koli előtt laktam, erről is írok még egyet) megyek, mert nagyban lehet itt jól alkudni, ők meg ugya sokan vannak. pl 3 kiló alma ein ojró. főleg ha kicsit már rohad:D...
D: German wine?
Á: Noooh!
D: 'love you!
D: Actually I don't know what do these people drink, coz' their beer is awful aswell.
Á: What?
Ain't crazy, Daan is just Belgian, thats all.
Sziasztok!
Azthiszem ezt a blogot most egy ideig nem írom tovább.
Egy ideje már nem írtam és még egy darabig nem is fogom.
Lehet, hogy két hét, lehet hogy két hónap.
Köszönöm, hogy olvastátok.
Ábel
Hellooo!
új képek itt:
http://berlinegyketto.vertesy.fotoalbum.hu/
csak 2ad4, szal nem sok.
Ami még a menzánál is jobb, az a Menza-Nord. Itt ugyanis nemcsak hogy tök jót lehet enni max. 2 euróból, hanem a köreteket meg szószokat magadnak szeded. Jóval nagyobb a választék kajából (Itt nem csak 3 fele főétel van mint a "gagyi" deli menzán, hanem van pl. ázsiai konyha is).
Tegnap nagy napom volt, ui. végre van végleges szállásom. Egy kolit tálaltam vegülis. Ez havi jó 50€ -val occsóbb, és pöpec fekvése van. A koli amúgy az evangélikus egyházé. Gondoltam, hogy kell majd szépítgetném a múltamat, de a "felvetéli" beszélgetésen meg se kérdeztek, h vallásos vagyok-e.
Szóval végre lesz saját szobám (N.o.-ban minden koli ilyen). A többi kolival szemben sok előnye van. Egyrészt itt a legtöbben nemetek, és nem Erasmusok meg más külföldiek. Ez mondjuk a nyelvi fejlődésnek elég franko. Másrészt úgy tunt, h itt van vmi közösségi élet, ami szinten jól jón, nemet miatt is, meg barátkozás miatt is. Kicsit olcsóbb is mint a normál kolik, de amiért adu-asz az fekvese.
3 fontos hely lesz szerintem a köv félévben (Suli+MenzaNord, Alex*, Nyelvsuli) Na a placc ennek a 3 pontnak a geometriai középpontjában fekszik. Ilyen helyen esély nem lett volna WG-t találni.
Tegnap megnéztük a Fal maradványait, ill este koktél-partit csinál Jill és Eludie a két francia mitbewohnerin. A mai nap eddigi fénypontjai: Sushit ettem ebédre (némettanárnőnkkel ebédeltünk) ill du megnéztem egy modern festő galériáját és utána elmentünk vele borozni s beszélgetni. Közben megismerkdetem egy erdélyi magyarral.
*Alexander platz, innen lehet eljutni az összes helyre, ahova az ember éjjel szeretne.
Persze már a címben hazudtam egy jót mert az egy jobban hangzik mint a kettő.
Különösebb bevezetéseket elhagyva, történt a következő: Kaptam egy biciklit félévre kölcsönbe egy nagyon jófej sráctól. Rögtön úgy indítottam, hogy most még nem vinném el, mert nincs normális lakatom és csak az utcán tudnám tárolni. De volt hozzá lakat is. Igazi sajtlakat. Meggyőzött, hogy B-ben nem lopnak, és ez bőven elég rengetegszer hagyta már ott rengeteg helyen. Még 3x tiltakozott a józaneszem, aztán meggyőzött.
Elvittem és lekötöttem a sarkon. 2 napig volt biciklim.
Peinlich, peinlich. Szerencsére nem kell újat vennem helyette, de hamar kiderült, hogy a bicó még a pöpec berliner bkv-nél is jobb. lenne.
ésatöbbi.
A német szintfelmérő kicsit túl jól sikerült, a csoportomban mindenki kategóriákkal jobban beszél nálam. Ez egy idő után lelombozó. Az viszont határozottan pozitív, hogy a 14es csoportból csak 1 fiú van rajtam kívül.
Holnap lesz az első németdoga. Ja és megint házifeladatot csinálok. Fura, hogy két év után a házikkal együtt a mentalitás is azonnal viszajött: elég ritkán készülnek el...
Szobakeresés. (ésatöbbi2)
Hát ez durva. Először emaillel próbálkoztam. 3 nap alatt rájöttem, ha nem hívod fel az arcot max 7-8 órával a hirdetés feladását követően, akkor buktad a projektet. Az igényeimet meg mindig feljebbsrófolja, hogy időnként marha jó (olcsó, jó közl) hirdetések is megjelennek. Most már lejjebb adtam belőlük. De még nem eléggé. Ezért nincs még lakásom.
A hely ahol lakom most amúgy tök jó, csak kicsit nehezen tudom nyomonkövetni a cuccaimat...
Ennyit mára.
Leszalltunk. Hát ezen is túl vagyunk. Kivételesen egy időzónát se léptem át, ugyh teljesen kipihenten. A reptérről a kinézett Couchsurfinges cím felé vettem az irányt. Persze nem működött a telefonszáma, képtelen vagyok jól felírni ezeket. Mindegy a cím megvolt. A reptérről kb 40 perc alatt ott voltam a ház előtt, kábé mintha futószalagon menne a dolog. Ház megvolt, pozitív,csak elfelejtettem megkérdezni mi van kiírva a kapucsengőre...
Meglett, felmentem. Jó kis kupi, ahogy otthonos és 1 perc alatt kábé 10 név kezdett versenyezni 1 kilobájtos memóriakapacitásomért. A durva az, hogy ma amikor hazaértem ugyanez a helyzet: megin 8 új arc és csak 3 ismerős... Amúgy jófejek, könnyű velük kijönni.
Aztán egy jó óra múlva elkezdődött az este. Egy szkvat ház fele vettük az irányt, amit egy franciától nem volt semmi megérteni, mert szegények képtelenek egy rendes sistergős Kvvére.
Mikor megérkeztünk már ment a concerto, aznap 3 punk zenekar lépett fel, est fénypontjaként az antillektual nevű holland trió. Kellemes igénytelen pankzenét húzták talpalávalónak. 3 franciával egy lengyellel (erasmus kollegin, csinosnak nem csinos, viszont nagyon könnyű 3betűs neve van) és egy némettel mentünk. 1 euro volt a sör és a vodka is, ugyh a koncert után is maradtunk még picinkét. (a sört én teljes lelkinyugalommal ittam, de amikor a a full igénytelen punk csapos megjegyezte, hogy hát nem legjobb átmenetileg elszégyeltem magam, majd folytattam a megkezdett munkát).
2körül indultunk haza, és mire odaértünk már ötödször fejeztük be a Juno főcímdalát. Ideje meghallgatni melyik részeket hagytuk ki.
Ma reggel megírtam a német szintfelmérőt, reggeltem a könyvtárba és a nap fénypontjaként megszereztem és kipróbáltam a menza kártyát, 2euro alatt kajáltam, méghozzá jót, újabb +pont a germánoknak.
Az idő az pestihez foghatóan borzalmas, bár a lengyel lány nem szégyell bicóval járni, mikor kiderült őszinte döbbenel közöltem, hogy de hát tél van. Aztán felvilágosított hogy nem.
Elbeszélgettem két misszionáriussal és szomorúan megállapítottam, hogy a német tudásom valahol félúton van a szégyenletes és a tragikus között. Általában angolul fejezem be mondattorzóimat. Az a baj, h nemtudok szavakat.
Asszem a balszélen összefoglaltam vagy legalább egy párat leírtam abból hogy hogy is nézem így búcsúzásom fele a vidéket. Nemsokára elhagyom Ománt, ami már egyáltalán nem valami egzotikus távoli ország, hanem az otthonom. Azt hiszem egy ideig honvágyam is lesz ide vissza:). Nagyon gyorsan elment ez a félév, és egyáltalán nem bántam meg hogy kijöttem. Elég jól körbe utaztam az országot, megismertem a vidéket, az embereket is kissé (amennyire lehetett) és meg is szerettem. Emellett persze jó volt félév teljesen stressz nélkül, 3 esős nappal, télikabát nélkül. Még nincsenek fejemben semmilyen összefoglaló nagy és szép körmondatok, remélem majd idővel alkotok párat. (Lehetőleg olyat, amiben a nyájas olvasó nem veszi észre hogy hiányzik az állítmány)
Otthoni gyorsvizit után megint elkezdődik valami tök más, tök más helyen, tök más emberekkel. Várom, bár kicsit félek is. Mondjuk azt, hogy rossz lesz nem hiszem, de hogy milyen is lesz az nagy kérdés. Szállásom még nincs, majd kint kezdek el WG-t nézni. Sok elvárásom persze nincs csak hogy legyen olcsó meg a centrumban meg legyen ablaka meg legyenek jófejek a lakótársak meg...
We shall see, insallah.
Másnap reggel átkompoltunk a szigetre és elmentünk a táborba. Újabb sokk: a tábor egy általános iskola udvarán volt. Mikor rákérdeztem, hogy "mivan" megkaptam a választ: "yes, yes, but in this weather..." Már odaúton is ecsetelték, hogy milyen rossz dolog a tél, csomó megbetegedés, ilyesmi.
26 fok volt...
A vicc az egészben viszont az, hogy ez tleg hideg nekik: A társaság legalább negyede folyton prüszkölt meg néha orrot is fújt...
Marha rendesek voltak a srácok a táborban, mondjuk néha kicsit úgyéreztem magam mint egy mozi celeb, ez néha már kellemetlen volt. Mondjuk eléggé más fogalmaik vannak a cserkészetről mint otthon.
Az iráni "angoltanár szindróma" azért itt is megvolt: a legtöbbet egy angol szakos sráccal beszélgettem.
A srácok (csak fiúkból állt a csapat, bár van lány cserkészet is) amúgy mind korombeliek voltak, mivel ez a Kabos Szultán Egyetem csapata volt.
A végén ajándékoztak nekem egy ománi cserkész nyakkendőt meg egy emléklapot is. Tényleg jó kis hétvége volt.
Jó kis hétvégi programom kerekedett. Ahmeddel és a barátaival lementünk Mazírára, hogy meglátogassuk az egyetemi cserkészcsapat táborát. Szerda du. indultunk és csak estére érkeztünk meg a szigettel szemközti kikötőbe. Mivel már nem járt a komp, ott töltöttük az éjszakát. Vacsiztunk. Vittem két bagettet meg 2 darab sajtot, gondoltam ezzel hozzá tudok járulni a köz javához, meg kaja amúgy is mindig jól jön. Miután elővettem, hogy vágjuk fel és együnk, az első kérdésük az volt, h: "You don't like arabic bread?" és szerintem ha nem kinálgatom nagy erőkkel, akkor megmarad az egész. Ők inkább arab kenyeret ettek humusszal. (csicseriborsó krém, közelkeleti alapélelem) Szóval hamar elérkeztünk a kultúrális határokra...
Vacsi után nekiálltunk pecázni. A szerkó finoman szólva is minimál volt: Damil feltekerve egy darab hungarocellre, végén horog, tőle kb 40 centire nehezék. Csalinak tintahal darabokat hsználtunk. Mindenesetre bevállt: kb egy tucat halat fogtunk. A második hal amit fogtunk cápa volt. frankón egy cápa. Alig hittem el. Más kérdés, h nem volt nagy: max fél méter.
Késő éjjel fejeztük be a horgászást. A végén már csak Ahmed, Mohammed, meg én voltunk ébren. A többiek őszintén szólva elég hamar feladták.
Másnap reggel... (folyt. köv. ;-) )
A héten elkezdődött a Maszkat Fesztivál, az év kultúrális rendezvénye. 3 helyszínen tartják február közepéig. A problemo csak annyi, hogy a koncertek hétvégen vannak, amikor meg mi ált nem vagyunk itthon. Mindegy azért elmegyek majd egyre-kettőre. A többi programról majd írok, ha megnéztem őket.
Omán megnyerte az Öböl Kupát. 2x15 perc hosszabbítás után a 6-5-re tizenegyesekkel megvertük Szaudit! És ez nem maradt nyomtalanul...
Költői kérdésekkel írnám le a kialakult állapotokat.
Lehet-e egy 2x3 sávos autópályán félmeztelenül körtáncolni?
Alkalmas-e egy 20 tonnás beton-keverő ünnepi kocsikázásra?
Átlagos dolog-e sikoly-álarcban tetőablakon kilógva óbégatni, vagy bal kezünkkel ablakon kinyúlva, két ujjal sétapálcát pörgetve vezetni?
Szabad-e az első szélvédőt egy-az-egyben matricával leragasztani és így vezetni?
- tegyük hozzá, a matrica azért lyukacsos, bár nem tudom ez sokat számít-e...
Előfordulhat-e, hogy este 11kor szultáni dekrétummal a másnapot (mely már csak fél órányira van) kiadják szabadnapnak?
Másnap délután négykor elkezdődhet- mindez elölről???
Hát így mulat egy rendes ománi. Én is -mint rendes ománi;) - kivettem a részem a fesztiválból: kb 3 órán keresztül autókáztunk keresztül-kasul a városon, ami 90%-ban különböző dugókban állást jelentett. Persze ez nem valami negatív dolog, hiszen ez csak egy lehetőség arra, hogy még többen táncoljanak az úton. Mi meg közben közvetíthessük nekik az ománi rádiók legnagyobb slágereit a hangszóróból. Az külön megható volt, hogy az itt lévő katariak együtt ünnepeltek és örültek, pedig őket pont mi ejtettük ki az elődöntőben.
Nem lehet máshogy nézni: olyan tündéri ez az egész.
Szabi olthatalan (tudás) szomjára való tekintettel beszámolnék a nemzetközi sör-helyzetről.
Tudósítónk jelenti:
(Sör, Maszkat, szitáló eső)
a sör beszerzés helye:
1. Muscat Duty Free a "Seeb International" reptéren. Nem mellékesen megegyezném, hogy egy olyan országban ahol nincsenek adók, ez kissé érdekes aurát teremt köré. Amúgy az alkoholon egyébként pont van, de a kávén, csokin, parfümön pl amennyire tom, nincs.
2. Liquor Shop az MSQban. Kirakat nélküli ablaktalan, neonfényes egyébiránt kellemes helység. MSQ a helyi szlengben: Madinat Sultan Qaboos.
a sör beszerzés módja:
1. Az ország elhagyása, majd visszatérés.
2. Liquor License kiváltása kemény pénzekért. A Royal Oman Police egyik sötét bugyrában.
a sör típusa:
Carlsberg. Valószínüleg a viág legjobb söre is lehetne, Insallah, de sajnos az ittenit IZMIRben főzik, s hát mi tagadás, érezni....2,856798 pontot kapna egy etől píig terjedő skálán.
Amstel. Teljesen standard, hajón jön Amstel-damból
Bud. Nos igen, egy echt amerikanische Budweiser sem ritka, elég finom, de azért a Cesky verzió kenterbe' veri.
Tiger. A legjobbb ár/érték arányú sör, Szingapúri és kifejezetten finom. A Dreherrel nevezném egy kategóriában, azért lemaradna kissé a finisben.
Olcsónak egyik sem mondható. Ne ide gyertek sörtúrára. Bár ha valaki megírja a "Maszkat sörmentén" című utikönyvet, írok hozzá egy előszót:D
Utóirat: Hihetetlen dolog történt: Tényleg esik. Tegnap szakadt és 60kmh-s szél volt. Feldolgozhatatlan.
Omán megnyerte a második csoport meccsét.
Mintegy négy órája.
De esély sem látszik arra, hogy helyre állljon a rend.
mindenki lóg ki a kocsik ablakán, nyomják a gázt vagy a dudát, táncolnak a motorháztetőn, félmeztelenül omános sálakban meg parókákban rohangásznak és táncolnak.
És mindez alkohol nélkül megy...
Így fest a város csoportmeccs után...
... és ománnak minden esélye megvan,hogy bekerüljön a döntőbe...
Omános sálat meg sapkát mindenesetre már kaptam, ez lévén a legértelmetlenebb szuvenír amit kapni lehet. Mivel itt akár 20 fokra is leeshet a hőmérséklet egy fagyos napon.
Asszem mindenki ilyen forradalomra vágyik. Itt mindenki szeret mindenkit. Nyoma nincs az otthoni agressziónak meg anyázásnak. Ezek csak örülnek maguknak.
Ománban egy sport létezik, ez pedig a Foci.
Marha jó tengerpartok, gyönyörű hegyek, de semmi mást nem játszanak csak focit.
Szrintem európában nincs mégegy ilyen focirajongó ország. Itt tleg semmi más nincs(mármint a köztudatban). Se kajak, se röpi, se kosár, se sziklamászás, még csak egy nordic-walking klub se.
Múltkor azthittem nápolyban vagyok. Barátságos mérkőzésen megverték kínát és az utakon mindenki ománi zászlókkal kocsiból kilógva kurjongatott meg dudált.
Ez volt egy barátságos meccsen.
nos
Most Kezdődik a 19th Gulf Cup itt ománban. Kb mint az EB. Nemtom mi lesz.
Látszik hogy még most sem értem teljesen a rendszert:
Egy olyan országban ahol a foci körül forog minden, szerintetek mennyi egy jegy a meccsre?
elárulom: 1 riál azaz kábé 500 ft.
Kedves népek!
Novemberi képeimet is összeválogattam, feltettem a szokásos helyre: vertesy.fotoalbum.hu
Itt ragadtam a British Councilba', ugyanis le van zárva a pálya az összes felüljáróval együtt.
Időnként elhúz rajta egy géppuskás hummer 30 rendőrautó meg kb 50 erősen felsőkategóriás személy-gépjármű. Mind Fekete. Bennük ülnek olyan niemandok mind a szaudi király meg pár herceg gondolom, az emirátusok sejkjei és kalifái stb. Azaz ezekben a kocsikban tesped a világ olajtartalékának kb harmada.
Kérdezném is tőlük, de rangon mégiscsak aluli lenne, hogy: Nagy a szar, mi fiúk? 40 alatt az olaj, ciki mi? Legalább lesz mivel fűtenetek.
Nadeszóval nem bántom én őket, na.
csak had menjek már haza.
szerk.: Ez már pár napja történt, de mostanra időzítették a mű publikálását.(a menedzserem meg a kiadóm)
Dec 26.
Off road, Fjord nézés hazajövetel.
December 26 megérzésem szerint Karácsony. Legalábbis piros a napárban vagy mi. Apukám elvetemült kolléganője szerint, viszont ideális alkalom egy kis adó-könyvelésre. Ugyh este 11:30ra Maszkatban kellett lennünk, hogy a szállodába szállítsuk. Remek, remek.
Én ehelyett inkább megnéztem a Full Metal Jacket című Kubrick filmet. Remek, remek.
"Soldier u wearing a peace badge and u got " born to kill" on your helmet. Is this some kind of ******* joke ...?
...
No sir. its about the duality of human mentality. "
Vágják ki az összes őserdőt a jó francba, pusztuljon ki mindenki onnan. Ma du 14:08 perckor megfogadtam, hogy soha többet nem nyomtatok két oldalasra semmit, mert megöl engem, pazrolja a papírt, elveszi az időt.
5 percig kéne foglalkozni egy nyomtatással. kb 100 oldal, csiinálja magától.
Én másfél órát ****tam el vele és a végén is a 78adik után a 81, majd 80dik oldal következik.
felénél kifogyott a festék, innen kezdődött.
80 oldalt dobtam ki a kukába. egy órát szenségeltem. megőszültem.
soha többet nem nyomtatok két oldalasra.
Dec 25. Karácsony
Musandam olyan mint Trondheim. Ugyanis tele van fjordokkal. Az egyetlen eltérés a körülbelül 43 Celsius fok különbség. Elmentünk egy napos "Dhow" hajókázásra. Szép volt, bár búvárkodni csak néhol lehetett, ui a Red Tide itt teljes erővel tombolt még. Én általában egy fürdőnadrágban és egy pólóban voltam, melletem az indiai kislány télikabátban. Vicces volt.
Musandam másik legnagyobb élménye az az autóút amit építettek Khasabba. Széles, hibátlan, kanyarog mint egy lsd-s kígyó, a díszlet meg fantasztikus. Nagyon örülök, hogy láthattam mire költik a drága jó benzin-forintjainkat. Megérte adakozni nekik, tényleg kiváló munkát végeztek.
Este elmentünk egy jó karácsonyi vacsira. Elsőre kissé zavarta az ünnepélyességet, hogy "büfé" vacsora volt. Nem baj, úgyis rég voltam már a mongolban, itt az ideje egy "telitanknak". Hat tányérba tellett amíg kizárólag tudományos érdeklődésből végigettem az étlapot. A főtt garnéla lett a győztes. Jól esett, régvolt már részem ilyen teljesértékű táplálékban. Asszem a következő félévben, wifon-leveses időkben eszembe fog ez jutni.
Dec 24
Úton. Megnéztük az emirátusok legrégibb mecsetét. Van 4 helyeske kis kupolája és az egész akkora mint két kékszínű lakókonténer a gellért téri túrásnál.
"According to RÁDIÓKARBONOS KORMEGHATÁROZÁS, the mosque was built about 1434 A.D."
Szép felirat, azt kell mondjam. Csak azt nem tudom, according to rádiókarbon, hogy mióta szoktak egy 1400as évekbeli dolgot így meghatározni, ja meg hogy mióta tudnak ezzel 100 évnél pontosabbat jósolni. 1434. Kishitűek, itt minden lehetséges.
Később megpróbáltunk offroad átjutni a musandami hegyeken Khasabba. 3 óra után egy militari-posztnál asszondják: I'm sorry, ne tovább, I'm sorry, but ne. +5 óra utazás. Jee.
Ne zavartassuk magunk. Odafele a vádiban meghallgattuk a Cosi Fan Tutte-t meg a Best of Santanát kétszer.
Szentestére hangulattal anyukám készült: A karácsonyfát egy piros üveges mécses és egy textil kendő szimbolizálta.
Előhúztuk kis ajándékainkat a csomagunkból, ünnepeltünk vagy efféle és majdnem elénekeltük a Mennybőlazangyalt. Erősen majdnem.
Hát más volt mint tavaly vagy az elmúlt húsz évben.
szómiszó.
A karácsonyozás egy eddig ismeretlen formáját választottuk: El utaztunk. Még elebb.
így festett: (Ezúttal folytatásos regény formájában)
dec 23.
Kedves naplóm...blablabla...bla-bla....
Egy sportos kora reggeli délután félegyes indulással startoltunk el Maszkatból. A Hormuzi-szorosba. Az Emirátusokba ui. be van ékelve egy terület ami Ománhoz tartozik. Ez a Musandam félsziget.
A határra már este értünk. Szüleim ezen a ponton megbuktatták a kempingezést. Ennek még ára lett.
Fél óra és nem kevés dirham árán átjutottunk. A határőr egy tehetséges hölgy volt. Például az útlevél 5-10 perces nézegetése után feltette a bizonytalan kérdést: Kazahstan? Tettem a kötelességem, felvilágosítottam.
Fujairahban kerestünk szállást. Amúgy a városban nincs semmi. leszámítva az Emirátusokban kötelező jellegű szerény és kisstílű toronyházakkal dekorált főutcát.
A szállás:
Vannak az arab angolban szavak amiken szépen meg lehet szemlélni a szavak evolúcióját. Ilyen a coffe-shop. Félreértés ne essék, coffe sosincs. Tea általában azért van. Vagy az only. A vízumra képesek ráírni, hogy 100 dirham only. mintha le lenne árazva...
Na hát kíváncsi voltam mit jelent a night-club arab változatban. ugyanis fujairahban minden hotelben van legalább egy. Esetleg még sört is lehet kapni??
Hotel City Plaza. Szép neve van. Ez volt a youth hostel után a legolcsóbb.
Nos ez egy garniszálló. S mint estére megtudtam a night club pontosan ugyanazt jelenti mit otthon. 3 is volt belőle a hotel tető szintjén...
Családi karácsonyozáshoz ideális...
szerencsére még csak 23.a volt...
'morgen, kedves kollegák!
Ismét net közelben vagyok, így írok is.
Egyelőre csak annyival "büszkélkedhetem", hogy megcsináltam az első két hónap fotó válogatását 100-100 képben. (A régi szeptemberi album csak az elejéről szólt)
Ha estére belefáradtok a megpróbáltatásokba, nézzétek meg!
http://szeptember.vertesy.fotoalbum.hu/
http://oktober.vertesy.fotoalbum.hu/
baloldalra is kitettem. amúgy.
/Belga után szabadon/
Fúrtunk. Falat.
Január február gyakorlatilag egy hosszúranyúlt vendégség lesz.
Kell egy pár dolgot alakítani emiatt a lakáson...
(Ezen fenti mondatot -különös tekintettel a szórendre- Őze Sándornének, volt magyartanáromnak ajánlom.)
Szóval fúrtunk és még élveztük is. Marha jó egy ilyen drabális géppel lyuggatni a falat.
Prológus:
BreadTalk néven pékség nyílt a ház aljában. Remek. Reggel friss kifli. Jee.
Lógus:
Szüleim lent voltak csekkolni. Ez egy japán pékség.
Itt nincs kifli, se zsömle, se kenyér. Csak süti van. Szerintük szörnyű.
Ennyit a friss reggelikről.
Epilógus:
Apám és Sziszi beszélget a kocsiban:
Sz: Megnyílt már a pékség?
A: Hát megnyílt. De ez egy Japán pékség. Ehetetlen. És nincs kenyér. Hát milyen szaga van Ebi? Egy pékségnek nem ilyen szaga van. Minden ilyen felfújt szintetikus vacak.
A: (folytatja) Japán, érted? Japánok jönnek ide sütni. Süssenek a franciák. Vagy az osztrákok. De a japánok??? A japánok ne süssenek. A japánok csináljanak tranzisztort vagy keressenek valami más hagyományos munkát...
A Fentiekben megjelölt személyeknek, helyeknek és elhangzottaknak a valósághoz igen sok közük van.
A 2héttel ezelőtti történtekről még nem írtam semmit.
A dolog úgy esett, h 3 hete véletlen kiderült, hogy egy csapat egy vitorlást fog felhozni Salalahból Masqatba. 1 hét, arab tenger, marha jó kis vitorlázás, mi kell még? Marha jól hangzott. Próbáltam nem beleélni magam, de nem ment. Sajna hamar pofára estem: A hétvégén indulnak, s nem is kötnek ki, szóval csatlakozni sem lehet hozzzájuk. A hétvégére meg már családi program volt, lefoglalt szállással, kampec. Kicsit nehéz szívvel mentem el.
Visszatérve a következő vitorlázáson kiderült: Mégsem mentek el! Gond volt a motorral, várnak egy alkatrészt. Elvileg 3 napon belül indulnak. Többse kellett, újra a felhők közt jártam, s lázasan próbáltam telefonszámokat szerválni. Minden simán ment, 2 nap múlva a shattiban ittunk egy teát Torral (Akinek a hajó kellett Masqatban), mondta, OK, menjek, kell a matróz, ugyh. szívesen látnak.
Felvilágosítottam, h sok tapasztalatot nem tudok felmutatni. Nem baj, amúgy is lesz ott elég munka vele. Hát jó, egye fene;)
Túl simán ment minden. Nem akartam elhinni.
Újabb 2 nap múlva meg lent voltam Salalahban, a kikötőben egy hajón...
... újabb egy nap múlva meg az indiai óceánon. Az Ománi öbölig nem is kötöttünk ki (6nap),ott is csak 1 órára, felvettünk vmi ismerősét a srácoknak.s jó kis relaxok voltak a fedélzeten, amikor épp nem volt dolgunk...
A legmaradandóbb élmény az volt hogy rengeteget kormányoztam a hajót. Egy hétig éjjel-nappal jöttünk, a negyedén én vittem a hajót. Az ég is, idő is nagyon sokféle volt.
A végig sütött. Ez azért sokat dobott a mélyebb pillanatokon is.
Ezek között volt másfél nap 25 csomós szél. Rám borult 4 csésze forró tea, hányingerem volt és a hullámok miatt állandóan odavágta magát az ember vmihez. Ja és képtelenség volt normálisan használni a budit, aminek a szaga hamar érezhetővé vált...
Azért összességében iszonyat nagy élmény volt, a végén már nem is hiányzott annyira a szárazföld;)
Utolsó kommentek