A mai matek piszok jó volt. Annyira szép tud lenni időnként.
Az elején általános okítás stb. A jó öreg diff. egyenletek jöttek megint elő. Du egy docens tartotta aki, behozta konkrétan azt a problémát amivel ők foglalkoznak a laborban:
Hogy dönti el a sejt, hogy éljen, vagy öngyilkos legyen? (apoptózis: a sejt megöli önmagát egy külső jel hatására; pl. rák esetén fontos)
Egy külső szignál az öngyilkos folyamat elindítója. Ennek azonban egy koncentrációja van, ami egy folytonos skálán mozog. A sejtnek viszont dönteni kell, élet vagy halál; nincs olyan, hogy kicsit halál meg majdnem-élet.
A szignál egy kaszkád-folyamatot indít el. (=vízesés szerű reakciósor, ahol egyik lépés a másikat indítja el) A kaszkádban van egy önmagát erősítő lépés (C3-aktiváció), ami megváltoztatja az egész rendszer dinamikáját. Egész pontosan kettős stabilitásúvá (két stabilis egyensúlyi pont) teszi a rendszert. Ez azt jelenti, hogy a rendszer két végkimenetelbe tarthat: az egyik az élet a másik a halál. Baromi jó érzés volt mindezt egyenletekkel belátni, pontosan megérteni melyik paraméter döntő, melyik lényegtelen, mi történik, ha megszűnik a jel, stb. Menő dolog ennyire absztraktan nyakon csípni egy problémát, függvényeket rajzolni, egyensúlyt keresni és a végén megérteni: hogyan is dönt a sejt.
Utolsó kommentek