A mostani fő társaságom a koliból kerül ki.
Elég jó tárasági élet van, meg a szomszédaim is jó arcok. Mondjuk a konyhával nincs nagy szerencsém. Tele van ilyen antiszoc csajszikkal, akik kijönnek a szobájukból, megkenik a kenyeret majd beviszik megenni. Azért általában köszönnek. Van akiről másfél (!) hónap után tudtam meg, hogy egyáltalán egy konyhában vagyunk.
Pl egy jellemző sztori: eszem heringes pirítosomat (legtipikusabb vacsim), bejön (x), köszön majd hozzáteszi, hogy nem zavar soká, már megy is. Itt kisebb vihar támadt a koponyámon belül, majd kétszeri restart után folytattam a megkezdett falatot. Szerencsére nem mondtam ki amit gondoltam, nevezetesen hogy: "Vazzeg vacsorázom, nem a szakdogát írok!" Majd kissé nyugodtabban két mondatban kifejetettem, hogy szerintem pont az a baj, hogy kevés a társasági élet a konyhában. Erre adott reakciójában megemlítette, hogy most jött a fogorvostól, így -sajnálatosmód- nem tud a beszélgetőpartnerem lenni.
Hát, asszem nem csak emiatt, mondtam 0-ra csavart hangerővel.
Nade itt van Alexij az orosz, aki jófej, csak a szótár az fejében nincs egészen ábécé (vagy akármilyen) rendbe szedve, így aztán olyan 10 szó/perc-es tempóval beszél.
Továbbá itt van Kacha a grúz. Akármilyen hihetetlen egész jól el van az oroszokkal, pedig az első napokban volt egy olyan rossz érzésem, hogy itt egy félig elmosott villa kapcsán bármely pillanatban harmadik ukrán fronttá változhat a mosogató-tűzhely tengely.
Kacha a legjobb arc amúgy. Megbízhatóan mindig mindenben benne van. Maga ugyan nem sok ötlettel áll elő, de tök mindegy, hogy péntek du. hívom egy két órával későbbi koncertre, vagy szerdán fél éjfélkor állítok be egy sörrel, 100%os biztossággal igent mond.
Továbbá van még Jochen, aki "ázsiát tanul", a társaságában rendszeresen megesik, h európaiként egy csekély lélekszámú, halkhangú kissebséghez tartozom.
Múlt csütörtökön egy búcsúvacsira hívott. A tetőteraszra, tehát rossz már nem lehetett - főleg ázsiai fogásokkal spékelve. Na most a társaság az körülbelül olyan volt mint a transzszibériai vasút Irkutszk-Ulan Ude vonalszakaszán: Üzbégek, Oroszok, Kínaiak, Tádzsikok, Kirgizek, Kecskék. A sör német volt. A "vele" együtt négyen voltunk az Urál hegység közelebbi oldaláról.
Asszem egyébként konyhát fogok váltani.
Elég hirtelen ért cselekvessé a gondolat: Szerda este Kravmaga után felmentem a vacsizni, de mivel megint tök üres volt a konyha úgy döntöttem a "lépek egy szintet".
A 3.on nagyban forgatták az ördög bibliáját és örültek, h beugrottam.
A mostani konyhámból csak két dolog hiányzik: a hangulat és az emberek...
Utolsó kommentek