Prológus:
BreadTalk néven pékség nyílt a ház aljában. Remek. Reggel friss kifli. Jee.
Lógus:
Szüleim lent voltak csekkolni. Ez egy japán pékség.
Itt nincs kifli, se zsömle, se kenyér. Csak süti van. Szerintük szörnyű.
Ennyit a friss reggelikről.
Epilógus:
Apám és Sziszi beszélget a kocsiban:
Sz: Megnyílt már a pékség?
A: Hát megnyílt. De ez egy Japán pékség. Ehetetlen. És nincs kenyér. Hát milyen szaga van Ebi? Egy pékségnek nem ilyen szaga van. Minden ilyen felfújt szintetikus vacak.
A: (folytatja) Japán, érted? Japánok jönnek ide sütni. Süssenek a franciák. Vagy az osztrákok. De a japánok??? A japánok ne süssenek. A japánok csináljanak tranzisztort vagy keressenek valami más hagyományos munkát...
A Fentiekben megjelölt személyeknek, helyeknek és elhangzottaknak a valósághoz igen sok közük van.
Utolsó kommentek