Leszalltunk. Hát ezen is túl vagyunk. Kivételesen egy időzónát se léptem át, ugyh teljesen kipihenten. A reptérről a kinézett Couchsurfinges cím felé vettem az irányt. Persze nem működött a telefonszáma, képtelen vagyok jól felírni ezeket. Mindegy a cím megvolt. A reptérről kb 40 perc alatt ott voltam a ház előtt, kábé mintha futószalagon menne a dolog. Ház megvolt, pozitív,csak elfelejtettem megkérdezni mi van kiírva a kapucsengőre...
Meglett, felmentem. Jó kis kupi, ahogy otthonos és 1 perc alatt kábé 10 név kezdett versenyezni 1 kilobájtos memóriakapacitásomért. A durva az, hogy ma amikor hazaértem ugyanez a helyzet: megin 8 új arc és csak 3 ismerős... Amúgy jófejek, könnyű velük kijönni.
Aztán egy jó óra múlva elkezdődött az este. Egy szkvat ház fele vettük az irányt, amit egy franciától nem volt semmi megérteni, mert szegények képtelenek egy rendes sistergős Kvvére.
Mikor megérkeztünk már ment a concerto, aznap 3 punk zenekar lépett fel, est fénypontjaként az antillektual nevű holland trió. Kellemes igénytelen pankzenét húzták talpalávalónak. 3 franciával egy lengyellel (erasmus kollegin, csinosnak nem csinos, viszont nagyon könnyű 3betűs neve van) és egy némettel mentünk. 1 euro volt a sör és a vodka is, ugyh a koncert után is maradtunk még picinkét. (a sört én teljes lelkinyugalommal ittam, de amikor a a full igénytelen punk csapos megjegyezte, hogy hát nem legjobb átmenetileg elszégyeltem magam, majd folytattam a megkezdett munkát).
2körül indultunk haza, és mire odaértünk már ötödször fejeztük be a Juno főcímdalát. Ideje meghallgatni melyik részeket hagytuk ki.
Ma reggel megírtam a német szintfelmérőt, reggeltem a könyvtárba és a nap fénypontjaként megszereztem és kipróbáltam a menza kártyát, 2euro alatt kajáltam, méghozzá jót, újabb +pont a germánoknak.
Az idő az pestihez foghatóan borzalmas, bár a lengyel lány nem szégyell bicóval járni, mikor kiderült őszinte döbbenel közöltem, hogy de hát tél van. Aztán felvilágosított hogy nem.
Elbeszélgettem két misszionáriussal és szomorúan megállapítottam, hogy a német tudásom valahol félúton van a szégyenletes és a tragikus között. Általában angolul fejezem be mondattorzóimat. Az a baj, h nemtudok szavakat.
Utolsó kommentek